Feedek:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kadarkúti Égi Beszédek – 88. Szentlélek: Hiszek egy Istenben…

2011. január 05.,
Szentlélek: Hiszek egy Istenben…
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Új tanítás sorozatot kezdünk egy alapvetően fontos és szép imádságotokról: a Hiszekegyről. Ezt az imát már oly sokszor mondtátok el, hogy az ismételgetés miatt már szinte gépiessé vált számotokra. Mi égiek arra törekszünk, hogy értelmét jobban elmélyítsük szívetekben.
Így kezdődik ez az ima: „Hiszek egy Istenben”. Mit jelent az, hogy „hiszek benned”,” hiszek neked”? Elsősorban azt, hogy elismerlek, becsüllek, elfogadlak, szeretlek. Másrészt azt is jelenti, hogy hiszek benned, hogy − ha már egyszer elfogadlak, szeretlek − akkor egyre többet akarok belőled megismerni, egészen rád akarom bízni magamat. Ebből gondolhatjátok, hogy a hit a nagyrabecsülés jele, a hitetlenség viszont a lebecsülés, megvetés jele. Minél magasabb rendű egy személy, annál inkább késztet valami, hogy higgyek benne.
Drága Gyermekeim, így vagytok Istennel is. Ő a leghatalmasabb, a legvonzóbb, a legtökéletesebb személy. Hogyne éreznétek, hogy hinni kell benne.
Milyen is az Isten, akiben hinnetek kell?
Sajnos az ember gyengeségéből származik, hogy hamis Isten-képet állít föl magában. Sokan azt hiszik, hogy Isten egy kedves, idős szakállas bácsi, aki a felhők fölött az égben trónol. Mások azt gondolják, hogy Isten egy automata gép, melybe bedobálják az imáikat és kéréseiket, és már teljesíti is. Persze csalódnak, és már mondják is: az olyan Isten, aki nem segít nekem, az nincs is. Egyesek mennyei rendőrnek képzelik Őt, aki a világ rendjére figyel, és ha sérelem éri őket, dühösek Istenre, hogy miért engedi a gonoszságot. Mások félelmetes, bosszúálló Úrnak képzelik, aki majd életük végén leszámol velük.
Drága Gyermekeim! Isten-képeteknek helyességét vagy helytelenségét azon ítélhetitek meg, hogy milyen szerepet szántok Istennek. Ha csak időnként vártok tőle valamit, ha csak részletfeladatokat bíztok rá – ha nem is kívánjátok, hogy egész életetekbe bekapcsolódjék – ha csak magatoknak akarjátok Őt lefoglalni, akkor biztosak lehettek benne, hogy helytelenül gondolkodtok Róla.
Isten egész életeteknek, minden embernek és a teljes világegyetemnek gondviselő és üdvözítő Ura.
Most egy példát szeretnék az életből elétek tárni, amelyből megállapítjátok, hogy kinek hamis az Isten-képe és kinek igaz.
A kórteremben a sebészeti osztályon két asszony fekszik egymás mellett, Erzsike és Ilonka. Mind a ketten műtét után vannak. Erzsinek az egyik veséjét távolították el, mert rákos daganat volt benne, Ilonkának érszűkület miatt mindkét lábát amputálták. Egy hónapja az egyiket, most meg a másikat. Már eltelt néhány nap, jobban vannak, tudnak beszélgetni. Erzsike így kezdi: „- Tudja Ilonkám, engem nem szeret az Isten. Olyan családot adott nekem, hogy mindenki csak elszomorít. A férjem meghalt, de míg élt, addig sem volt örömöm benne. Önző, lusta, részeges, goromba ember volt. A vejem érezteti velem, hogy útban vagyok neki, mindenbe beleköt, amit mondok, teszek. Az unokáim tiszteletlenek, szemtelenek velem, pedig tömöm őket pénzzel. Csak a lányom jó hozzám. Látja? Csak ő jött be hozzám a kórházba. Ha ő nem lenne, már rég öngyilkos lettem volna. Miért engedi Isten, hogy mindenki engem sértegessen? És ez még mind nem elég neki! Adta ezt a rákos betegséget. Talán gyönyörködik benne, hogy a rengeteg lelki fájdalom után hogyan kínlódok, és lassan hogyan pusztulok el? Miért éppen engem választott ki, aki vasárnaponként rendszeresen templomba járok? Másoknak becsületes férjük van, jól nevelt unokáik vannak, és egész családjuk szereti, ajnározza őket és közben makk-egészségesek, még egy náthájuk sincs. Pedig be se teszik a lábukat a szentmisére. Miért ilyen igazságtalan Isten, Ilonkám. Itt van maga is. Jólelkű, vallásos, rendes asszony, aki egész életében csak szeretetet adott és dolgozott. És tessék! Most itt fekszik lábak nélkül. Hol van itt a Jó Isten?”
Ilonka így válaszol: „- Erzsike ne folytassa, ez nem más, mint Istenkáromlás. Istent félreismeri. Azt gondolja róla, hogy örül, ha fájdalmat okozhat nekünk. Éppen ellenkezőleg: együtt szenved velünk. De Ő tudja legjobban, hogy szükségünk van a szenvedésre. Szép, értékes lelki tulajdonságokat fejleszt bennünk. A sértegetésektől alázatosabbak leszünk, a betegségtől együttérzőbbek mások betegsége iránt. Márpedig az alázat és az együttérző felebaráti szeretet belépő a Mennyországba. Gondoljon bele: akit csak kényeztetnek, akinek csak hízelegnek az előbb-utóbb önteltté, beképzeltté, egoistává válik. Aki még sosem volt beteg, az közömbösen és undorral fordul el a szenvedő betegektől. Az ilyennek az útja a pokol felé vezet. Tehát Isten a szenvedést jóra fordítja az embernek, ha az illető elfogadja és felajánlja. Ilonkám! Fontos, hogy Istenről helyes képet formáljon magában, mert csak így tud hinni benne.”
A „Hiszekegy” mai mondata, hogy „Hiszek egy Istenben” azt is magában hordozza, hogy egy Isten van. A pogányok sok istent tisztelnek és imádnak. A természet erőit személyesítik meg: a Napot, a Holdat, a Szelet, és úgy hódolnak előttük, mintha azok istenek lennének. Mindezek az emberi értelem tévedései, és közös néven bálványimádásnak nevezzük. Ezért volt szükség a kinyilatkoztatásra, hogy az ember tévedéstől mentesen ismerje meg Istent.
Isten Jézus Krisztus által nyilatkoztatta ki magát. Csak egyetlen Isten van, Ő az egész világegyetem egyetlen Ura és teremtője.
Mózesnek így mutatkozott be az égő csipkebokorban: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK.” Igen, Gyermekeim! Isten ezzel azt fejezte ki Mózesnek, hogy Én vagyok, aki van, a többi Isten nincsen, Ő maga a létezés, minden más, aki létezik, csak Tőle kapta létezését.
A világvallások közül egyistenhívő: a zsidóság, a kereszténység és az iszlám. Se a japán, se a kínai vallásokat nem nevezhetjük egyistenhívőnek.
Drága Gyermekeim! Itt meg kell említenem még néhány több istent imádó vallást, mert találkozhattok velük az életben: 1.) A totemizmus. A hívei azt vallják, hogy az emberek egy csoportjának az őse valamilyen állat, növény vagy természeti tárgy, totem. Ilyen szobrot nem szabad vásárolni, lakásotokban tartani.
2.) A többi istenhívőhöz tartoznak a mágusok, varázslók, sámánok, táltosok. Ők azt mondják, hogy az embernek, állatoknak, természeti erőknek lelke, szelleme van, és azt tisztelik, kedvébe járnak, nehogy ártsanak az embereknek. Kerüljétek az ilyen téves úton járó embereket, maradjatok meg a kereszténység igazságai mellett.
Míg ezt a tanítás nektek átadom, Én, az egyetlen Isten harmadik személyként állok itt előttetek. Én ültettem a hitet a lelketekbe, az egy Istenbe vetett hitet. Most ezt a legfontosabb erényt szeretném még jobban és számotokra érzékletesen elmélyíteni bennetek. Sugárzó fényemből egy nagy háromszöget képezek körétek, melybe mindnyájan belefértek ti drága, hűséges Gyermekeim. Ez a háromszög azt jelenti, hogy Isten végtelen szeretete magába zár titeket, átölel, oltalmaz, gondoskodik rólatok, tehát semmi bajotok nem lehet. Most pedig belépek a fény háromszögbe és egyenként mindegyiketek homlokára rajzolok egy kicsi háromszöget és bele egy szemet. Ez a kis jel az örökkévaló egy Isten bélyege, mely kifejezi, hogy örökre Hozzá tartozol, és tekintetét nem veszi le rólad soha.
Megáldalak benneteket az Istenbe vetett szilárd hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hozzászólások RSS

Szólj hozzá

Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.