Feedek:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kadarkúti Égi Beszédek – 91. Mennyei Atya: „…Hiszek Jézus Krisztusban…”

2011. január 26.
Mennyei Atya: „…Hiszek Jézus Krisztusban…” (Hiszekegy)
Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Szeretettel köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy otthagytátok munkátokat, pihenéseteket, családotokat és újra eljöttetek engesztelni, lelkeket menteni. Ma folytatjuk a „Hiszekegy…” sorozatunkat. Ebből a szép imádságból ma a következő mondatot fejtem ki nektek: „… És a Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban.”
Vannak gyermekeim, akik hisznek Bennem, az Én létezésemben, de az Én Szent Fiamról, Jézusról hallani sem akarnak, csak egy régi történelmi figurának tartják. Megfigyeltem egy házaspár életét közelebbről. Rózsika mélyen vallásos, katolikus leány volt és férjhez ment egy hitetlen, közömbös emberhez. Tulajdonképpen nem is szerelmi házasság volt, inkább sajnálatból ment hozzá, mert mindig arról panaszkodott, hogy őt senki sem szereti. Rózsika meg akarta mutatni, hogy ő majd minden szeretetlenségért kárpótolja, és Jézus felé fordítja szívét. Az évek során kiderült, miért is nem szimpatikus az embereknek, családtagjainak, ismerőseinek. Mindenkire irigykedett, önző és öntelt volt, csak önmagával törődött. Felesége sokat sírt miatta. Főleg az fájt neki, mikor a vallása gyakorlása miatt gúnyolta. Ha Jézus nevét kiejtette előtte, dühbegurult és így kiabált:
– Miért nem Istennel foglalkoznak a vallásos emberek? Egyáltalán ki az a Jézus, akit piedesztálra kell emelni? Egy közönséges zsidó ember volt, aki lázadozott, és kivégezték. Nem ő volt az egyetlen, sok százat keresztre feszítettek.
Rózsika így érvelt:
– De a sok százból egyedül Ő támadt fel, mert Ő Isten Fia.
A férje:
– Ez hazugság. Az apostolai ellopták a testét és elterjesztették róla, hogy feltámadt.
– Hogy lophatták el, mikor keménykötésű marcona, római katonák őrizték a sírját. Jézus ma is él és sok választottjának megjelenik.
– Azok mind beteg, képzelődő őrültek − mondta gúnyosan a férj.
Rózsika látta minden jó szó lehullik róla, képtelenség megtéríteni. Gyermekük nem volt, az évek, évtizedek keservesen teltek. A férj váratlanul megbetegedett: agydaganatot állapítottak meg nála. Csak egy félévet jósoltak neki az orvosok. Fájdalmai fokozódtak. Dühében és elkeseredésében mindenkit okolt betegségéért, de leginkább Istent. Zúgolódott, káromkodott. Felesége türelmesen ápolta és imádkozott érte. Papot akart hívni hozzá, de ő így szólt: „Ide pap nem teheti be a lábát.” Mikor már olyan gyenge volt, hogy nem tudott tiltakozni, Rózsika mégis elhozta neki a papot az Oltáriszentséggel. Mozdulni se tudott, a szeme csukva volt. Megkenték a betegek szentségével. A pap nyelvére akarta tenni a szentostyát, de ő a kezével félrelökte. Erre az Én irgalmas Szent Fiam kilépett az Oltáriszentségből és emberi alakban megmutatkozott neki. Ugyanakkor ott állt Ellenségem a gonosz ijesztő szörny formájában, és nyúlt feléje, hogy kiragadja lelkét. Rózsika közben térdelve, sírva imádkozott irgalomért. Jézus, akit örökké tagadott, így szólt hozzá: Nézz Rám Gyermekem, látod élek. Nézd, a gonosz is itt van, rád vár, hogy örök szenvedésbe taszítson. Bánd meg bűneidet, és Én megbocsátok neked. Én az örök boldogságot ígérem neked, ha bocsánatot kérsz. A gonosz most szőrös, karmokban végződő ujjaival megragadta csuklóját. Az érintésre felébredt. Ránézett a Sátánra, azután Jézusra. Megindultak szeméből a bűnbánat könnyei és utolsó elhaló szavaival csak ennyit tudott mondani: -Jézusom, hát Te vagy? Meg tudsz nekem bocsátani, nagy bűnösnek? Segíts, a tiéd vagyok! Erre Jézus egyetlen ujjával megérintette a gonoszt és az eltakarodott onnan. Nagy szeretettel lehajolt a haldoklóhoz, megölelte és lelkét kiemelve vitte a tisztulás helyére. Még rengeteg szenvedés vár majd ott rá, sokkal nagyobb, mint földi életében volt, de utána elnyeri a Mennyországot.
Ó, Gyermekeim! Nem kell más ahhoz, hogy megmeneküljetek a pokoltól vagy a tisztítótűz legkeményebb szenvedéseitől, csak annyi, hogy higgyetek Szent Fiamban, Jézus Krisztusban és kövessétek Őt a szeretetben. Ha csak úgy hisztek benne, mint emberben, az nem ér semmit. De ha elhiszitek, hogy embersége mellett Isten is, akkor már lehet hitről beszélni. Isten, mert Én, a Mennyei Atya szültem. Jézus Krisztus kétszer született: egyszer Tőlem, az Atyától az idő kezdete előtt és egyszer Szűz Máriától a földön. Én most az Ő első születéséről szeretnék beszélni. Jézus születése egészen más, mint az ember születése. Az Ő születése szellemi folyamat, az ember születése pedig testi folyamat. Viszont van hasonlóság is a Második Isteni Személy és az ember születése között. Mindkét esetben az Élő élőből származik. És mint ahogy a földi szülő természetét, tulajdonságát, lényegét magában hordozza a gyermek, úgy Én, az Atya saját természetemet adtam a Fiúnak. Jézusnak a születés által ugyanaz a természete, a lényege, istensége, mint Nekem. Ő nem hasonló Hozzám, hanem ugyanaz, mint Én. Ezért szoktátok mondani az imában, hogy a Fiú egylényegű az Atyával.
Jézus, a Második Isteni Személy születése örök. Mit jelent ez? Hogy időben egyikünk se előzte meg a másikat. Egyikünk se idősebb vagy fiatalabb a másiknál: az Atya és a Fiú egyformán örök.
János evangéliumában Jézus így szól: „Nem hiszed, hogy Én az Atyában vagyok és az Atya bennem?” Ez azt jelenti, hogy Jézus születésével nem szakadt ki Belőlem, az Atyából, hanem bennem maradt. Jézus születésekor személyében más lett, mint Én vagyok, de isteni természetében, lényegében ugyanaz, mint Én.
A Fiú születése az Atyától, tehát Tőlem, emberi ésszel felfoghatatlan, tehát hittitok. Ez is megvilágosodik előttetek, mikor a Mennyben lesztek. Ó, kicsi Gyermekeim! El se tudjátok képzelni, mennyi mindent megtudtok majd ott, amiről most sejtelmetek sincs.
A „Hiszekegynek” ebből a mondatából már csak a vége szorul magyarázatra: „A mi Urunkban”. Bizony Jézus a ti hatalmas uratok. Minden hatalmat neki adtam, mint egyszülött Fiamnak a mennyben és a földön. Milyen más Úr Ő, mint a földi uraságok. Közülük sokan a hatalom mámorában gőgösek, önteltek lesznek, lenézik és kihasználják azokat, akik hatalmuk alatt vannak. Jézus nem ilyen Úr. Ő végtelenül alázatos, szeretetteljes, türelmes, jóságos, megértő, együttérző Úr, aki nem szolgáinak, hanem testvéreinek és gyermekeinek tekint titeket. Ő Uratok, fenséges királyotok, szívetek királya.
Most is az Én egyszülött Fiam örömet akar nektek szerezni. 3 féle alakban mutatkozik előttetek, drága engesztelő csoportja előtt.
1.) 5 éves kisfiúként áll itt, a kezében egy kalitka telis-tele galambokkal. Göndör szőke haját világoskék virágokból font koszorú díszíti: a szelídség, béke, szeretet jelképe. Most kinyitja a kalitka ajtaját, és mindegyiketek szívébe küld egy hófehér galambot, melyek egyenesen hozzátok repülnek. Ezután így szól: Kistestvéreim! Szeressétek egymást! Az Én békémet küldöm nektek.
2.) Most szomorú kép következik. A töviskoronás Jézus áll előttetek összekötözött kezekkel. A tövisek sebeiből Szent Vére végig csorog homlokán, szemén, orrán, arcán, száján, szakállán. Majd ezt mondja nektek: Látjátok, Gyermekeim, mit tesznek Velem a világ bűnei? Segítsetek, húzzátok ki töviseimet, töröljétek le arcomat. Ez a kérésem mindennapjaitokban azt jelenti, gyakoroljatok bűnbánatot, mások bűneit is bánjátok, bocsássatok meg mindenkinek, csak így tudjátok enyhíteni szenvedésemet.
3.) A feltámadt, megdicsőült Jézus áll most előttetek koronával a fején, mint a SZERETET Ura és királya. Hatalmas méretben van közöttetek. Egy Szeretetláng rózsafüzért tart a kezében, mely emberszív nagyságú szemekből áll. Közeletekbe viszi, körös-körül fon benneteket vele és megszólal: Édesanyám Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja lobbantsa fel szíveteket egymás iránt, és az Ő édesanyai szeretete tartson egységben, és soha ne engedjen széthullani benneteket.
Megáldalak titeket az Én Szent Fiamba vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hozzászólások RSS

Szólj hozzá

Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.