Feedek:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kadarkúti Égi üzenet – 83. A Szentlélek tanítása: Mindennapi kenyerünket…….

ÉGI ÜZENET 2010. november 17.
Szentlélek: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ma elérkeztünk a „Miatyánk” 4. kéréséhez: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Ez a kenyér-kérés 3 féle fogalmat jelent: a testi táplálékot, Isten Igéjét és az Eucharisztiát.
1.) A mindennapi kenyér, amit kértek, elsősorban életetek fenntartásához szükséges élelem. Jézus imájában ez szociális gondolatnak is felfogható, mert a földön minden embernek joga van az élethez szükséges kenyérhez vagy egy tál rizshez minden nap. Ma ez a jog sajnos nem természetes. Az éhínség már nem csak a fejlődő országokban szedi áldozatait. Csak nézzétek a sok fagyoskodó, rongyos elhanyagolt, kukákban keresgélő hajléktalant! Egyet közülük kiemelek, hogy közelebb hozzam a szívetekhez. Jánosnak nyugodt, békés gyermekkora volt. Szorgalmas munkáscsalád 3. gyermeke volt. Édesapja korán meghalt egy autóbalesetben és a továbbiakban édesanyja nevelte őket, aki nem volt vallásos hívő asszony, így a gyermekei meg sem lettek keresztelve. János annyira ragaszkodott édesanyjához, hogy míg ő élt, nem is nősült meg. 42 évesen találta meg a párját. Egy csinos, vonzó kétszeresen is elvált asszonyt. Nem hallgatott nővéreire, akik figyelmeztették, hogy nem hozzá való. Erikának, mert ez volt a neve, az élettársnak egy szép háromszobás lakásában éltek. Közben a megüresedett régi családi házba beköltözött a fiatalabbik nővére népes családjával, hogy ne kelljen albérletben lakniuk tovább. Eleinte nem volt semmi baj, de Jánost elbocsátották a cégtől és munkanélküli lett. Hiába próbálkozott munkát keresni, nem kapott sehol. Elkezdődtek az anyagi gondok. Erika hozzászokott, hogy saját fizetését magára költi, szépségszalonokba, kozmetikushoz járt és szép ruhákat vásárolt, mindig a legdrágább butikokban. János fizetés elég szokott lenni a rezsire és élelmiszerre. Erika egyre követelőzőbb lett, szidta, hordta Jánost, hogy munkakerülő, élősködő. És egyszercsak elkergette a háztól. Máris keresett egy másik férfit, aki ki tudja elégíteni anyagi igényeit. Így János az utcára került. Semmi pénze nem volt, amiből egy darab kenyeret vegyen. Ő is, mint sorstársai koldulásból tengette életét. Buszállomásokon, aluljárókban, piacokon, bevásárlóközpontok bejáratánál kéregetett. Sok elutasításban és megaláztatásban volt része. Egyik vasárnap odaült a templom bejáratához, és ahogy jöttek kifelé az emberek beledobtak a sapkájába egy kis aprópénzt. Egyszercsak jött egy férfi és egy 5000-est adott neki. Könnybe lábadt a szeme, és azt se tudta, hogy köszönje meg. Ott maradt vele beszélgetni. Meghallgatta, hogy jutott ideáig és megígérte, hogy máskor is eljön. Mosolyogva megsimogatta az arcát és érthetetlen módon eltűnt a fiatalember, megint a sapkájába dobta a nagy pénzt és kezénél fogva felemelte: Gyere barátom, lépjünk be a templomba egy pár percre. János még sosem volt ilyen helyen, de azért engedelmeskedett. Csak ketten voltak bent. Az idegen megtanította őt egy imádságra, a „Miatyánk”-ra. Elmagyarázta neki ennek az imának minden kérését. János megkérdezte: Azt hiszed, hogyha elmondom ezt a kérést: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, akkor nem kell éheznem? Igen, ez így van. És ahogy ezt kimondta, eltűnt a szeme elől. Ettől kezdve többé nem jött a kedves fiatalember, ő viszont naponta többször elmondta a „Miatyánkot”. Sőt elkezdett szentmisére járni és utána odaült koldulni. Nem győzött csodálkozni, hogy milyen sok aprópénz gyűlt össze a sapkájában. Igen, mert Jézus maga jött hozzá, hogy testét és lelkét megmentse. Ő volt a különös és jóságos „idegen”.
Tehát, drága Engesztelőim, kérni kell a Miatyánkban a mindennapi kenyeret. Nem mintha Atyátok nem tudná, mire van szükségetek, hogy élhessetek, de ha kéritek, nagyobb örömmel és gyorsabban adja. Ez a mindennapi jelző a kenyér előtt jelenti a mai napi kenyeret, de a holnapi kenyeret is. A holnapi kenyeret úgy is értelmezhetjük, hogy az eljövendő világ eledele, az Isten Országának kenyere. Ezt alátámasztja János evangéliuma, melyben Jézus így szól: „Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért fáradozzatok, amely megmarad az Örök Életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek.
2.) Másodszor a mindennapi kenyér, amit kértek az Isten Igéje, amit a Bibliában találtok. Tehát a keresztények közötti testvéri szeretet, a mások támogatása, az imádság, a bűnbánat, a parancsok betartása. Ennek a fontosságára mutat rá Jézus, amikor a 40 napos böjtje közben arra kísérti a Sátán, hogy ne éhezzen, hanem mondja a köveknek, hogy váljanak kenyérré. Milyen könnyű lett volna a ti Uratoknak isteni erejének látványos kihasználása. De Jézus így vág vissza a gonosznak: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik.”
Gyermekeim! Olvassátok a Szentírást, mert Isten szava, mely megtanít titeket az igaz, keskeny és rögös úton járni, mely a Mennybe vezet. A Biblia időtlen. Bármilyen régen írták, a mai ember égető kérdéseire is választ ad.
3.) Harmadszor a mindennapi kenyér jelenti az Eucharisztiát is. Ezekben a végső időkben, melyben éltek különösen szükség van arra, hogy ne csak földi eledelért imádkozzatok, hanem a mindennapi Oltáriszentségért is. Hiszen elérkezik majd az idő, hogy egyre nehezebb lesz szentáldozáshoz járulni. Bizony a keresztényüldözéskor- amely egész biztos bekövetkezik –eltávolítják a templomokból a tabernákulumot, az Eucharisztiát. A legbátrabb papfiaink csak rejtekben, lakásokon, pincékben, barlangokban fognak szentmiséket tartani és a szentségeket kiszolgáltatni. A „Miatyánk”- kal már most előre imádkozzatok, hogy mindenki, aki éhezik és szomjazik Jézus Testére és Vérére, a jövőben járulhasson szentáldozáshoz. Ugyanis ez tudja csak megvédeni teremtményeinket az antikrisztus idején a gonosz cselvetéseitől. Gondoljatok a sok csábos ígéretre, csalogatásra, csodákra, hamis tanításokra melyeknek csak akkor tudtok ellenállni, ha az Oltáriszentséget igen gyakran magatokhoz veszitek. Ezért kérjetek a Mennyei Atyától igaz, lánglelkű, áldozatos lelkű pásztorokat, akik nem félnek akár életüket is feláldozni az Oltáriszentség kiszolgáltatásáért.
Még utoljára szeretném felhívni a figyelmeteket valamire. Ebben a kérésben, hogy „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” van 2 szó: a „mindennapi” és a „ma”, ami sugall nektek valamit. A „mindennapi” szó arra enged következtetni, hogy nemcsak a mai napra kéritek a kenyeret, hanem a jövőtök napjaira is, tehát holnapra, holnaputánra. A „ma” kifejezés hasonló ehhez, mert azt kéritek, hogy már a mai napon előre adja meg hátralévő életetek minden napjára, ami a megélhetésetekhez kell.
Kicsinyeim! Ami most fog történni itt, misztikusan, magába foglalja a mai egész tanításom lényegét.
Mennyei Atyátok tart a kezében egy nagy vekni kenyeret. Megfordítja, az aljára 3 keresztet rajzol, majd szeletekre vágja, és mindegyiketeknek ad belőle egy falatot: jelképesen a mindennapi kenyereteket adja nektek. Én, a Szentlélek Isten egy ragyogó arany színű nagy könyvet emelnek a magasba, a Szentírást mutatom nektek arra ösztönözve, hogy olvassátok. Én sugalltam e Szent Könyv minden szavát. Jézus Krisztus is itt áll előttetek. Ő balkezében tart egy csillogó kelyhet, Szent Vére kelyhét, a jobbkezével fölötte tart egy nagy fehér Szentostyát. Kínálja nektek az Eucharisztiát, mint az Örök Élet kenyerét, mint üdvösségetek zálogát. Mindhárman angyalok gyűrűjében vagyunk, akik térdreborulva, összetett kézzel imádnak Bennünket, a Szentháromságot.
Növekedjen benneteket a hála a mindennapi kenyérért, amit kaptok Tőlünk. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

1 hozzászólás

  1. Csodálatos szép volt!Nagyon szeretlek Éva néni!Boldog újévet Neked és a családodnak is! Isten áldásával!



Hozzászólások RSS

Szólj hozzá