Feedek:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kadarkúti Égi Üzenetek 118. Szentlélek: A remény

2011.09.07 ÉGI ÜZENETEK
Szentlélek: A remény
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok.
A reményről foglak tanítani benneteket. Emlékezzetek vissza, hogy a múlt szerdán a hitről volt szó, mert azt magyaráztuk nektek, hogy annak, aki a tökéletesség útjára lép, egy szilárd, tökéletes jellemet kell kialakítani magában, és utána erre a szilárd jellemre rá kell építeni a természetfeletti jellemet, amelynek három alapja van: a hit, a remény és a szeretet.
Ma a reményről tanulunk. Drága Gyermekeim, remény nélkül az élet lehetetlen, nagyon fájdalmas, depressziót okoz, sőt öngyilkossághoz vezethet, ha valakiben nincs semmi remény. Én most azt szeretném nektek mondani, hogy lehet reménykedni a földi dolgokban, pl. az anyagi gondokban, hogy majd sikerülnek, a betegségekben, hogy majd meggyógyulsz belőle, vagy sikered lesz a munkában, amibe belefogtál, de kell reménykedni az Örök Életben is. Most egy példát szeretnék nektek elmondani arra, milyen az ember lelke, amikor egészen reménytelen, és milyen akkor, amikor végre tud remélni. Egy főnővérről van szó. Hirtelen nagyon rosszul lett a szívével. A kórházban rögtön ott a helyszínen kivizsgálták, és megállapították, hogy súlyos infarktust kapott, nagyon súlyosat. De azon kívül más egyéb szívproblémákat is megállapítottak nála. Azt mondták, hogy a műtétet nagyon gyorsan el kell végezni, és hogy a műtét sikerének az esélye nagyon kicsi. Szegény nővér gondolkodott, mit csináljon. Még fiatal, 45 éves, van egy kislánya, még szeretne élni. Végül is úgy döntött, hogy műtsék meg. Hozzá kell tenni, hogy teljesen ateista. 10 éves koráig vallásosan nevelődött, még elsőáldozó is volt, aztán teljesen elfordult Istentől, nem járt többé templomba. A barátok, a főnökök, a tanárok teljesen a rossz útra terelték a meggyőződését. És így ment neki a műtétnek, ilyen hitetlenül.
Túl volt a műtéten, a Mennyei Atya nem engedte, hogy meghaljon a műtét alatt. De utána rizikós volt, hogy életben tudják-e tartani vagy sem. A műtét után két nappal meglátogatta az egyik beosztottja, egy nővérke, aki őt nagyon szerette. És látja, hogy hullik a könnye. Ezt a főnővért Erzsikének hívják. –Miért sírsz Erzsikém? Ne szomorkodj, olyan rossz nézni. – Hát hogyne sírnék, amikor tudom, hogy meg fogok halni.
– Nem fogsz meghalni. Lehetséges, hogy megsegít a Jó Isten. – Engem? Hát tudod, hogy ki vagyok én? Ismersz te engem, a lelkemet egyáltalán? Volt két abortuszom. Fiatal lány koromban váltogattam a fiúkat, azután nem is mentem férjhez, csakúgy összeálltam egy barátommal. Egy darabig együtt éltünk, és ebből a kapcsolatból született a lányom. De ez a férfi elhagyott, azóta egyedül vagyok, keresem a társamat. És hirtelen elkapott ez a betegség, hát azt hiszed, hogy nekem megbocsátana Isten, ha egyáltalán van Isten, ha egyáltalán van Mennyország és Pokol. Azt hiszed, hogy én nem a pokolba jutnék? Teljesen oda való vagyok, ha van Pokol. És erre azt mondja a nővérke neki: – Nehogy azt hidd! Téged ugyanúgy szeret Jézus, mint engem, aki napi áldozó vagyok. Meg akarja menteni a lelkedet, lehet, hogy a testedet is. Csak tudod mire vár? Az első lépésedre, hogy fordulj hozzá a szívedből a gondolataiddal, a szavaiddal és mondd, hogy Jézusom, megbántam bűnös életemet, gyónni akarok, meg akarok tisztulni. Bocsáss meg, hogy ilyen mélyen és ilyen sokszor megbántottalak. Ha ezt a lépést megteszed, Jézus lehajol hozzád, magához ölel, és nem engedi, hogy elvesszél. – Elég nehéz elhinni. De hát én nem tudok elmenni most gyónni, hogyan mennék el innen a kórházból. – Nem úgy van az, bízd rám magadat, már röpülök is, és ha megengeded, hozok neked egy papot. És talált is egy fiatal papot a városban, aki még abban az órában eljött a súlyos beteghez. Vitte a szentségeket, meggyóntatta, megáldoztatta, föl adta neki a betegek szentségét. És mikor a pap végzett, és elment, bement a nővérke hozzá. – Na, hogy érzed magad? És egy mosolygó főnővért talált. Nagyon boldog vagyok, mert már tudom, hogy szeret Jézus, mert mindent megbocsátott nekem. És ha meg kell halnom, akkor már tudom, hogy nem a pokolba kerülök. Tele vagyok reménnyel, tudom, hogy szeret engem. – Na látod, mondtam én, nem lesz semmi baj.
És képzeljétek csak el, Drága Gyermekeim, ez a főnővér napról-napra jobban lett! Eltelt két-három hét, és azt mondták az orvosok, hogy most már hazamehet pihenni. Semmi problémát se találtak a szívénél, óvatosan élje az életét. Meggyógyította Jézus az orvosok segítségével, de meggyógyította az Ő szeretetével, a reménnyel.
Drága Gyermekeim, a remény olyan dolog, hogy lehet bűnös is. Pl. van vakmerően reménykedő, pl. azt gondolja magáról, hogy igaz, hogy elkövettem ezt a bűnt is meg amazt is, meg még el is fogok követni sok-sok bűnt, de engem szeret Isten, és én nem kárhozhatom el. És nem lép ki a bűneiből, mégis reménykedik. Az ilyen remény nagyon káros, árt a léleknek. Azután van olyan remény, ami szintén bűnös, hogy csak magába bízik, nagyon reménykedik magában. Emlékezzetek a Szentírásból Szent Péter apostolra, azt mondta, ha mindenki megbotránkozik benned Uram, én biztos, hogy nem botránkozom meg. Péter apostol háromszor is megtagadta félelmében, túlságosan bízott magában. Azután vakmerő az, aki megmászta a hegyeket, a havas hegycsúcsokat és arra gondol, hogy úgysem hal meg, őrá vigyáz a Jó Isten. És ő eddig sem halt meg, és most sem fog meghalni. És egyszer csak mégis lezuhan, és meghal.
Drága Gyermekeim, a remény legszebb formája, amikor az Örök Életben reménykedtek. Az „Úr Angyala”-ra gondoljatok, amikor az Üdvözlégy Máriát mondjátok, az utolsó Üdvözlégy Máriát…, és itt tulajdonképpen Jézus ígéreteiről van szó, Jézus ígéreteket adott nekünk, megígéri nekünk a békét és a nyugalmat, az Ő szent békéjéből ad nekünk. Olyan nyugtalanok voltunk még az előbb, féltünk, és Ő mind elvette tőlünk, mert ráhagyatkoztunk, gyermeki módon. Azután ígéri nekünk Jézus az Örök Életet. Ennél gyönyörűségesebbet nem ígérhet nekünk. Szem nem látta, fül nem hallotta, amit ott tapasztalunk – ígéri nekünk Jézus. Legyünk örökké hálásak ezért az ajándékért, amit Én, Szentlélek Isten ültettem a szívetekbe.
Most pedig itt állok előttetek, hófehér, hosszú, földi érő szárnyakkal. Szárnyamat kiterjesztem, és ezekből a szárnyakból reménysugarakat küldök mindenkinek a szívébe, mindenkinek, aki most itt van, hogy reménykedjen, bízzon, reménykedjen ebben a földi életben és elsősorban az Örök Életben.
Megáldalak benneteket a remény lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hozzászólások RSS

Szólj hozzá