Feedek:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kadarkúti Égi üzenetek – 58 – Szentlélek szavai Krisztus feltámadásáról

2010. április 14. szerda, Szentlélek: Krisztus feltámadása
Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé Szentlélek Istenem! Ma a Te tanításodat hallgatjuk. Segíts nekem, hogy üzenetedet méltóképpen tudjam közvetíteni.
Szentlélek Isten: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy és eszközömön, Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus Krisztus feltámadásáról foglak tanítani benneteket.
Ha Krisztus halálával és temetésével befejeződött volna az élete, akkor összeomlana az egész kereszténység. Az igaz, hogy Jézus tanításai így is fölemelő erkölcsi igazságok maradnának, de ki tudná az Ő nehéz parancsait áldozatok árán is követni?
Ki tudná a szent keresztény hitet végső csepp véréig is állhatatosan szeretni, ha annak alapítója csak egy ember volt – jó ember, bölcs ember, szent ember, de mégiscsak ember – akit ellenségei meggyalázhattak, letiportak, megöltek. De Krisztus története nem fejeződött be halálával.
Szent Pál azt mondja a Korintosziakhoz írt levelében: „ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi tanításunk, hiábavaló a ti hitetek is.”
Valóban így van. Ha Krisztus nem támadt fel, mit ér akkor nektek, a XXI. sz. embereinek , hogy 2000 évvel ezelőtt élt a földön egy nagyon jó, nagyon bölcs, szeretetreméltó ember, aki meggyógyította az embereket, megbocsátott a bűnbánóknak? Mit ér mindez nektek, ha Ő is meghalt, ha Őt is eltemették, és Ő is elporhadta a földben?
Talán csodálnátok, tisztelnétek, de nem imádnátok, nem kötnétek hozzá egész életeteket. Ki köti életét egy porladó holttesthez? Bizony így lenne, ha Krisztus föl nem támadott volna. De Ő bizony föltámadt. Vele olyan történt, ami elképesztő, soha nem hallott eset: saját erejéből kikelt a sírból. És ennek a Föltámadottnak a hitéért ezrek és milliók készek a vértanúhalálba menni. E föltámadott nyomdokain évezredek óta szentek és hitvallók serege támad. E Földtámadottba vetett hit hozza létre e végső időkben szerte a világon az engesztelő csoportokat, így titeket is drága gyermekeim.
Tehát be kell ismerni, hogy ez a Krisztus nem lehetett ember, mint ti vagy akárki, ez a Krisztus Isten volt.
Meghajol előtte a józan okosság, lázadozni ellene tiszta őrület. Érthető tehát, hogy a kereszténység ellenségei 2000 év óta mindent megkíséreltek, hogy a föltámadás hitét megsemmisítsék. Hiszen ők is jól tudták, hogy ha Krisztus valóban feltámadott, az istenségének egyértelmű jele. Ma is sokan támadják és nem fogadják el a feltámadás tényét. Azt, hogy Jézus élt, azt igen, de hogy fel is támadt, azt már nem. A következő példa is ezt mutatja. Húsvétvasárnap Anna és férje meghívják Anna bátyját és egész családját ebédre, és egy hosszú délutáni beszélgetésre. Annáék jó katolikus, hívő templomba járó emberek, 3 gyermeküket is így nevelik. Zoltán, a testvér egy egészen hitetlen családba nősült be és teljesen hozzájuk idomult. Felesége, Joli és 2 gyermekük nincs megkeresztelve. Ebéd után süteményfogyasztás közben Anna, a háziasszony megkérdezi a 10 éves unokaöccsét: Zsoltikám! Tudod-e minek az ünnepe Húsvét? A válasz így hangzott: A piros tojás ünnepe. Annáék gyermekei felkacagtak, és kórusban mondták: Jézus feltámadásának ünnepe. A felnőttek körül megdermedt a levegő. Joli törte meg a csendet: Jézus jó ember volt, de sose támadt fel. Egy könyvben olvastam, hogy az apostolok ellopták a testét, valahol eltemették és elterjesztették, hogy feltámadt. Ilyen teljesen hihetetlen, abszurd dolgokkal nem kell a gyermekek fejét tömni. Anna így válaszolt: igen, a zsidó főpapok, akik megölették Jézust, szintén ezt mondták, és pénzt adtak a sírt őrző katonáknak, hogy hirdessék mindenfelé: Mialatt mi aludtunk, jöttek Jézus tanítványai és ellopták a holttestet. Jolikám, hallgasd meg, mennyi ellentmondás van ebben! A félénk és szétszaladt tanítványok egyszerre csak olyan bátrakká válnak, hogy a sírt őrző katonák közelébe mernek menni? A katonák állítólag aludtak. De akkor hogyan látták, hogy az apostolok lopták el a testet? Ha meg nem aludtak, miért nézték tétlenül a lopást? És ha az őrségen elaludtak a római katonák, a világ legfegyelmezettebb katonái, vajon büntetés nélkül maradtak volna-e? Pedig büntetés helyett arról olvasunk, hogy pénzt kaptak, bőséges pénzt.
Joli csak ámul ezen a logikus cáfolaton, és nem tud mit szólni. Férje vette át a szót: Krisztus csak tetszhalott volt, a hűvös sírban magához tért és kimászott belőle. Anna legnagyobb fia, a 13 éves Tomi tiltakozva mondta, hogy azt tanultuk a hittanórán, hogy mikor Jézus meghalt a kereszten egy százados lándzsával átszúrta az oldalát és szívét. Ha nem halt volna meg, ettől 100%-ig meghalt. Tehát ki van zárva, hogy tetszhalott volt.
Anna férje, Laci még a következővel egészítette ki: De egyébként is képzeljük el, hogy a félholt Jézus próbál lecsúszni a helyéről, és nem tud a lepecsételt, hatalmas nehéz kővel lezárt sziklasírból kijönni.
Újra Joli szólt hozzá: Lehet, hogy ez a tetszhalottság gyenge érv, de lehet, hogy az apostolok egész feltámadási hite merő képzelet, a fantázia szüleménye, vízió, hallucináció.
Anna erre így reagált: Ezt azzal lehet megcáfolni, hogy Jézus sírja üres volt és a nagy kő el volt mozdítva. Tehát az apostolok nem csak képzelődtek, hogy Jézus eltűnt a sírból, hanem valóban eltűnt.
Kinek vannak víziói és ki szokott hallucinálni? Ugye az, aki izgatottan vár valamit. Amikor a bejelentett vendégnek már meg kellene érkeznie, úgy halljuk, mintha kopogna valaki, pedig nem jön. De az apostolok ugyancsak nem várták Krisztus föltámadását. Sőt, először el se akarják hinni az asszonyoknak. Tamás még akkor sem hiszi, mikor a többiek már látták Őt. Különben hallucinálni gyenge idegzetű emberek szoktak, és nem szabadban edzett halászemberek.
Laci így folytatta az érvelést: És ha egyszer-kétszer jelent volna meg a föltámadott Jézus, talán még rá lehet fogni, hogy csak látomás, vízió. De 40 napig több ízben megjelent. Volt úgy, hogy 500 ember látta egyszerre. Az nem lehet, mindannyiuknak víziója volt. Azután Krisztus mennybemenetele napján megszűnnek a jelenések. Miért? Hiszen azok lélektani alapjai továbbra is megmaradtak.
Drága engesztelőim! Annáék szavait Én, a Szentlélek Isten vezettem, hogy a másik, hitetlen családod közelebb vigyem a föltámadás hitéhez, Jézus Krisztushoz. Talán eredményes volt ez a rokoni beszélgetés.
Jézus feltámadása tehát történeti tény. Tanúk rá a sír felé tartó jámbor asszonyok, tanúk rá az apostolok, akik kezdetben maguk is kételkedve fogadták a hírt. De amikor saját szemükkel, fülükkel és kezükkel meggyőződtek annak valóságáról, életüket adták Krisztusért. Tanú rá az első keresztény hívek tömege, akiknek az Úr feltámadása után megjelent.
És tanú rá a 2000 éves Anyaszentegyház egész élete. Mert a föltámadás hitéből fakadó vértanúi bátorság, a szentek átláthatatlan serege, a legyőzhetetlen hit láttán jogosan kérdezhetjük: Ha Jézus nem támadt fel, hanem a sírban elporladó holtest maradt, hát akkor ki érti meg mindezeket? Ki hiszi el, hogy egy halott meg tudja mindezt cselekedni?
Krisztus föltámadása a korona Krisztus munkáján, a végső megnyugtatás arra nézve, hogy Ő valóban Isten Fia. Máté evangéliumából olvashatjátok, hogy így csúfolják a kereszten Jézust: „Ha Isten Fia, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.” Nos, Krisztus annál is nagyobb bizonyítékát adta istenségének: nem a keresztről szállott le, hanem a lepecsételt sírból, mint élő szállott ki.
Így értitek meg, miért éppen Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, Krisztus föltámadása. Azért mert Krisztus föltámadása hitetek alapja, az igazság diadala és a ti föltámadásotok záloga.
Megáldalak titeket a feltámadásba vetett rendíthetetlen hit kegyelmével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Hozzászólások RSS

Szólj hozzá

Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.